ZENÉK AZ OLVASÁSHOZ: Zene1, Zene2

Amikor felkeltem még mindig az álmomon járt az eszem. Miért álmodtam Castiel-ről? Miért pont róla? És miért érzem úgy, hogy valamit jelent nekem? Huhh.. Na mindegy. Ma kicsit későn keltem ezért gyorsan kellett ruhát választanom. Nem vacakolhattam átöltözésekkel. Ezért egy hűvösebb ruhát választottam, mert az mindig jó! (kivéve ha 

hideg van, na mind1) Amikor kész lettem meg voltam elégedve a tükörképemmel, ami csoda mert ez csak évente 1-2szer fordul elő. :) Öltözködés után jöhetett, a..

• smink
• reggeli
• fogmosás

..és indulhattam is az iskolába. Tegnap Kentinnel megbeszéltük, hogy együtt megyünk ezért a buszmegállóba találkozunk 7:30kor.. (hupsz már 7:25van, sietnem kell) Miután felvettem a cipőm és felkaptam a táskám futhattam is a buszmegállóba. (nekem már csak ilyenek a reggeljeim..:) Kentin már ott várt és mint tegnap most is egy gyors puszival köszöntött. 
-Sziia Kentin.
-Szia Lina.

-Ma van az első "igazi" tanítási napunk -mondtam.
-Hát igen. 

Még beszélgettünk a suliról meg az osztálytársakról pár percet aztán megérkezett a busz. Amikor felszálltam azt hittem megáll a szivem... Ott volt ő.. CASTIEL!! (áááá) Várjunk csak.. Én miért vagyok ilyen ha meglátom? Miért örülök neki úgy mint egy gyerek a fagyinak? (jóó tudom nem a legjobb hasonlat) Furcsa.. Csak nem.. Nem az nem lehet.. És ha mégis??? Én..én... SZERELMES VAGYOK CASTIEL-be??  
ÁLLJ!! ÁLLJ!! Elhessegetni az ilyen gondolatokat. Kentin hangja zökkentett vissza a valóságba.
-Hé Lina. Nem akarsz tovább menni? Nekem jó itt meg minden de még szeretnének felszállni -mondta és tudtam, hogy a röhögőgörcs kerülgeti.
-Jajj de, bocsi.

Amikor már felszállt mindenki és mi is találtunk Kentinnel egy megfelelő ülőhelyet (Castiel mögött, a francba...) Kentin megszólalt..
-Öhhm.. Lina.?
-Igen?

-Miért fagytál le az előbb?
-Nem érdekes.

-Miatta? -mutatott előre.
-Hm? Tesséééééék??
Közelebb hajolt és úgy mondta:
-Tetszik neked?
Na itt végem volt. Elvörösödtem és a lehető legbénábban kamuztam:
-Dehooogy.
-Aha -mondta és elnevette magát.

__________________

A suliban az idő ma elég lassan ment. Minden órán csak Castiel-t néztem.. Lehet, hogy tényleg szerelmes vagyok belé? Áhh dehogy. BIZTOS HOGY SZERELMES VAGYOK BELÉ!:/ Ebédszünetben lementem az udvarra és kiválasztottam egy szimpatikus padot az ebédem elfogyasztásához. Végül leültem az egyikre. Amikor már majdnem végeztem egy árnyékot láttam magam felett. Felnéztem és még jobban lefagytam mint reggel a buszon.. Castiel állt felettem! (jajj)
-Leülhetek? -kérdezte kissé közömbösen.
-Persze, én már úgyis mentem -mondtam és felaltam, de amikor el akartam menni megfogta a kezem.

-Nem mondtam, hogy ülj el innen!
-Tudom, de már menni akartam. 

-Tőlem, én csak beszélgetni akartam.
-Beszélgess mással -mondtam, ELÉGGÉ dúrván és elmentem.

Amikor rájöttem, hogy mit is mondtam/csináltam eléggé ostobának éreztem magam.. Odajön, le akar ülni mellém, beszélgetni akar VELEM (!!) én meg elmegyek és még meg is sértem.. 

__________________