Másnap amikor felébredtem (ha ez lehetséges) még szomorúbb voltam mint tegnap. Az álmomban folyton ott volt előttem ahogyan Castiel megcsókolja azt a lányt. Pedig azt hittem szeret, de ezek szerint már nem. (2napos szerelem, vicces) Amikor ezt mondtam magamban elkapott a röhögőgörcs és elkezdtem magamnak beszélni.

-Basszus Lina! Elhitted? Ez annyira várható volt. Soha de soha nem fogok többé hinni a fiúknak. Minden fiú ugyan olyan. Mindig az új "dolgok" kellenek nekik aztán ha az megvan eldobják! Tisztára kiszámítható! Miért voltam ilyen hülye??

Aztán hallottam, hogy kopognak az ajtón. (Még van képe idejönni? Bár.. ő nem láthatta, hogy én láttam azt a kis csókot..) Ezért hát kinyitottam az ajtót.. Hát igen.. ő kopogott.. Megint kedvem támadt nevetni.

-Szia -köszönt.
-Szia -köszöntem vissza- mint látod nem vagyok még kész szóval nyugodtam menj előre -mondtam kissé közömbössen aztán be akartam csukni az ajtót, de nem engedte.

-Mi bajod van? 
-Az ég világon semmi! -jelentettem ki teljesen normálisan- A suliba találkozunk.

Becsuktam az ajtót és elkezdtem nevetni azon, hogy milyen fejet vágott pár másodperccel ezelőtt.. Persze hogy nem esett le neki. Nem is akart mondani semmit.. Mintha semmise történt volna tegnap délután.. Szánalmas.

_______________________

Mikor beértem a suliba visszatért a tegnap délutáni rosszullétem. Ottvolt az a csaj! És éppen Castiellel beszélgetett! Úristen. Most mit csináljak? (???) Végigmértem a helyzetet és kitaláltam pár lehetséges variációt. ELSŐ: Odamegyek hozzájuk és lekeverek a csajnak egy nagy pofont. MÁSODIK: Odamegyek és elmondom Castielnek, hogy láttam őket csókolózni és duzzogok egész nap. Vagy a HARMADIK: Úgy csinálok mintja minden a leges-legnagyobb rendben lenne és nem szólok semmit. A harmadik tűnt a legjobb ötletnek ezért azt választottam. (Gyerünk Lina meg tudod csinálni!!) Odamentem hozzájuk és kedvesen köszöntem. (oké eddig megy, hajrá menni fog!) 
-Sziasztok -köszöntem.
-Sziaa -mondták kórusba, kivéve az a csaj. -chh-

Végigmértem a csajt és feltűnt hogy elég kirívóan néz ki.. de nem tettem szóvá.:)

-Ki az új lány? -kérdeztem tök normálisan.
-Deborah vagyok, te biztos Lina vagy. Castiel béby már sokat beszélt rólad.
Castiel béby? Jóó nembírom mindjárt röhögőgörcsöt kapok. (gyerünk Lina, ne rontsd el!)

-Igen, Lina vagyok. Castiel neked a volt barátod? -kérdeztem még mindig kedvesen.
-Igen és tegnap kibékültünk és összejöttünk újra. Hát nem szuper?

-De tényleg az. -amikor kimondta, hogy "összejöttünk újra" forogni kezdett velem a világ, de én csak ránéztem Castiel-re aki akkor már elég vörös volt. Én azért még mindig mosolyogtam.(nem eltérni a tervtől).
-És mostantól én is ebbe az iskolába fogok járni.

-Szuper -mondtam- ha megbocsátotok én most elmegyek.
-Lina jól vagy? -kérdezte Rosaly, és mintha aggódott volna.

-Persze. Tökéletesen vagyok.
-Öö akkor jó -látszott rajta, hogy nem hiszi el. 

Amikor kiértem a teremből nem tudtam mit csináljak. Sírjak? Nevessek? Fussak el? Aztán úgy döntöttem, hogy nem izgatom magam és nyugodt maradok.. Na jó azért egy kicsit muszáj volt nevetnem.. Castiel mégis mikor akarta megmondtani, hogy újra összejött a régi kis lotyójával? Vagy mikor akart velem szakítani? És mégis ki ez a Deborah? Hogy került ide? És Castiel miért nem mesélt róla soha? (nyugi Lina, nyugi!) 
Becsengetésnél muszáj volt bemennem a terembe. Persze Deborah Castiel mellett ült, ezért én visszaültem Kentin mellé. Szerencsére Kentinnel mindig nagyon jól el tudunk hülyülni, ezért egész órán hülyéskedtünk és a tanár jó sokszor ránk szólt, de mi utána is folytattunk. Én néha azért odanéztem Castiel-ék felé és láttam rajta, hogy féltékeny és, hogy Deborah egész órán beszélt hozzá, amit már nagyon unhatott, ohh szegény. (kettőspontdé) Óra után egyből kimentem a folyósóra, mert gondoltam Castiel úgyis az osztályba marad Deborah-val.. Tévedtem!

-Beszélhetnénk? -kérdezte kicsit idegesen, én persze 100%-ig nyugodt voltam.
-Persze -mondtam.

-Figyi.. én sajnálom. De Deborah tegnap előtt ideköltözött és folyamatosan azzal nyaggatott, hogy béküljünk ki.. én meg már nem bírtam ezért jöttünk újra össze. De én téged szeretlek!
-Aha. Oké. Más? -még mindig nyugott voltam és ezen nem is akartam változtatni..

-Öhm.. Tegnap mi..
-Csókolóztatok?! Tudom.

-Honnan tudod? -kérdezte meglepetten.
-Az rád pont nem tartozik. Van még más is vagy mehetek?

-Megijesztessz..
-Tényleg? Mivel? -kérdeztem mosolyogva, persze pontosan tudtam mire gondol.

-Olyan nyugodt vagy. Miért nem vagy mérges? Én az lennék.
-Az te vagy. Na szia -és ezzel el is mentem. 

_______________________

A nap elég lassan telt, de annál viccesebb volt. Minden órán Kentinnel hülyéskedtem és egész nap teljes mértékben nyugodt voltam. Sőt csak nevetni tudtam azon amiket Deborah csinált. Kicsit lotyó a csaj.. Castiel-t persze nagyon idegesítette az én nyugodtságom.. Haha.. Terv kipipálva.;) Amúgy Kentinnel tényleg nagyon jól éreztem ma magam. El is felejtettem milyen vicces és kedves.. És rajzórán lerajzoltam a régi és új Kentin-t és egy RókaKentin (tisztacuksilett) cserébe kaptam egy puszit az arcomra. :) (amúgy a kép tényleg nagyon aranyoos lett.:)