2013.11.23. 18:57, WhiteLina
Hétfő reggel amikor felébredtem, csak az volt bennem, hogy ma megyek először "Új Linaként" suliba. Új haj, új ruhák és teljesen új stílus. Kicsit félek, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd hozzá Castiel. Azt a ruhaösszeállítást vettem fel amit Rosaly-val vettem. Nagyon jól illett az új (ombre) hajamhoz.
Öltözködés után jöhetett egy picit erősebb smink (szempillaspirál és tus), gyors reggeli aztán mehettem is a buszmegállóba. Amikor odaértem ott volt Castiel és Lysander és tőlük picit messzebb Kentin is. Nem mertem tovább menni. Mi van ha észrevesz? Ja várjunk csak.. Ez a cél. Amikor ezt tisztáztam magammal újra elindultam. És pirospont azért amiért nem néztem Castielre, hanem egyenesen Kentinhez mentem. Kentint két (arc)puszival köszöntöttem és mivel elég közel voltam Castielékhez hallottam, hogy rólam beszélgetnek:
*Castielék beszélgetése Lysanderrel.
-E..ez Lina? -kérdezte furcsán Castiel.
-Ja szerintem ő.. megváltozott -mondta Lysander.
Tovább is hallgattam volna a kis bájcsevegésüket rólam, de megjött a busz. Kentinnel a szokásos helyünkre ültünk.. Castielék mögé. Sajnos nem figyeltem a beszélgetésükre mert Kentin folyton nekem magyarázott:
-Lina, t..te megőrültél?
-Nem, miért? -kérdeztem vissza.
-Mi ez a cucc?
-Ja, hogy emiatt kérdezted. Megváltoztam hát nem csodás? És a hajam is cool lett, nem? Annyiraimádoom!!
-De ez nem te vagy..
-De, pont, hogy ez vagyok én.
-Akkor h-h ezt az énedet nem ismerem?
-Mert még nem volt alkalma bemutatkozni.. De ha megbocsátasz én most.. -mondtam és betettem a fülhallgatóm.
Egész után zenét hallgattam. Jó hangosan, hogy ne halljam amit Kentin mond, mert egész úton magyarázott arról, hogy "változzak vissza".
__________________________
Szinte mindenki az udvaron volt amikor megérkeztünk a sulihoz Kentinnel. (általában csak csengetéskor szoktak bemenni) Köszöntem egy "Hello"-t a többieknek aztán mentem tovább, be a suliba. A szemem sarkából láttam, hogy Castiel is hasonlóképpen csinál ezért elkezdtem gyorsabban menni. Amikor beértem a suliba egyből elkezdtem futni a Lány WC felé, de aztán valaki megfogta a kezem. Hátranéztem és Castiel volt az..
-Hé.. szia. -mondta.
-Hy..
-Megváltoztál.. mi ez az új cucc? -kérdezte furán.
-Mindenki változik, nem? Amúgy.. ELENGEDNÉL VÉGRE? -ezt már ordítottam neki.
-Persze, persze.. Mihelyt válaszolsz.
-Chh.. Mint látod ez az új cucc... -húztam az időt- ..egy új cucc, na csá -mondtam és kitéptem a kezem a szorításából.
Becsengetésig a Wc-be voltam. Remélem azért nem néztek hülyének.. Igazából becsengetéskor sem akartam bemenni az osztályba, de muszáj volt.. Isteneem miért kell ennek pont mögöttem ülnie (???), gondoltam amikor bementem a terembe. Leültem Iris mellé és elkezdtünk beszélgetni a hétvégénkről.. Aztán betelt a pohár amikor meghallottam, hogy mit mond Castiel:
-Fuhh basszus Lys.. Deborah még mindig olyan rámenős az ágyban mint régen. És olyan tökéletes.
Lys válaszát már nem is hallottam mert épp akkor rohantam ki a teremből. Nem foglalkoztam semmivel, még a tanárral se aki akkor lépett be amikor én kimentem csak futottam a lány Wc-be, hogy kisírjam magam. Múltkor még az mondta, hogy "szeret", nem? Akkor ez most mi volt??
___________________________
Kicsengetésre végre összeszedtem magam így ki tudtam menni a wc-ből. (hát ja.. sírtam, letöröltem a maradék sminkem, megint sírtam, és újra sminkeltem..) Ezzel telt el 1órám. Amikor végre kimerészkedtem a wc-ből újra vissza akartam menni, mert megláttam Castiel-t.. és basszus.. Ő is engem. (csaksemmipánik, nyuginyugiiii) Elsétáltam mellette mintha mi se történt volna az órán, vagyis csak el akartam sétálni, mert ő megfogta a csuklóm és visszahúzott..
-Mi volt veled órán?
-Semmi, csak szarul voltam. -füllentettem.
-Látszik, hogy sírtál.. (lebuktam, a francba..)
-Tudom és képzelt.. pont leszarom! És most el is engedhetsz! Világos? -mondtam dúrván, de hatott mert elengedett.
Ezután kimentem a udvarra és szerencsére ott voltak Kentinék is.
-Sziaa -mondtam és megpusziltam.
-Szia. Mi volt a baj órán? Úgy kirohantál.. a tanárnak azt mondtuk rosszul vagy. -mondta és látszott hogy aggódik.
-Áááh tényleg rosszul voltam. Undorodok attól a baromtól.. -intettem Castielék felé.
-Gondoltam, hogy miatta lettél ilyen..
-Nem miatta vagyok ilyen..
-Rosszul hazudsz.
-Tudom -mondtam és hirtelen ötletből MEGCSÓKOLTAM.
-L-lina t-te mit csinálsz?
-Szeretlek! -jelentettem ki- Te mindig itt voltál mellettem, mindig megvigasztaltál. És most jöttem rá, hogy amit Castiel iránt éreztem az nem mondanám szerelemnek.. Ő csak tetszett. De téged szeretlek. És én hülye erre csak most jöttem rá..
-Lina.. figyelj.. én.. -kezdte, de nem hagytam hogy végig mondja, mert gondoltam mit fog mondani "Én csak barátként szeretlek."
-Ne.. ne magyarázkodj. Tudom, hogy nekem csak barátként tekintesz rám.. És sajnálom, hogy megcsókoltalak. Inkább felejtsük el.. -mondtam és elrohantam.
"A francba Lina! Te ma tényleg meghülyültél? Hogy mondhattál ilyet Kentinnek? Tényleg így érzel?" -gondoltam magamban. Kérdések ezrei bombázták meg a fejem magamban.. "Hogy képzeltem ezt?" vagy pl.. "És ha emiatt most elvesztem Kentin-t?"
___________________________
Becsengetéskor megint félve mentem be a terembe. De tudtam, hogy most nem rohanhatok el! (Lina! Ülj! Ne fuss! Elég!) Kentin ott ült a szokásos helyén.. én meg persze pont mellette ülök. (A francba, ez így nem lesz jó!) Leültem mellé, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kentin persze nem, ő hozzám szólt...
-Figyelj Lina.. felém fordulnál? Tudod úgy jobban szeretek beszélgetni, ha látom a másik ember arcát.. -nevette el magát kínosan.
-Miaz? -kérdeztem.
De válasz helyett Kentin megcsókolt (!!!)
-Én is szeretlek! -mondta.