Hyy.. Ma csütörtök van és holnap lesz a sulinkban a HalloWeeni buli. Én Kentinnel megyek, mivel ő a pasim. Rosa Leigh-el, Iris még nem tudom kivel és a többieket sem.. Gondolom Castiel elhívja a kis barátnőjét, Deborah-t.. (remélem nem). Na mindegy. Ma megyek vásárolni Rosaval, hogy kiválasszuk a Halloweeni öltözékünket. Sajnos Kentin nem tud eljönni. Brühüüüü..:( 
A reggelem megint szokásosan telt, ezért nem írom le. Vagyis.. majdnem szokásosan. Egészen a buszmegállóig, mivel Kentin nem volt ott. (furcsa..) Ezért felhívtam..:
-Sziia, holvagy? -kérdeztem.
-Szia. Bocsi szívem de beteg vagyok. Nem mehetek már a héten suliba.

-D...de..de hoolnap le...lesz a HalloWeeni buli.. M..most akkor.. ööhm.. mármint.. ugye semmi súlyos bajod nincs? -kérdeztem.
-Dehogy. Csak egy kis megfázás és a doki kiírt.

-J..ja akkor oké. Majd délután vásárlás után átmegyek.. Szeretlek, szia.

Meg sem vártam a válaszát csak letettem gyorsan a telefont.. Ez nem lehet igaz.. most akkor egyedül megyek a buliba? Legszívesebben ordítottam volna, de ott volt az a hülye Castiel.. ja és a buszmegállóba nem szokás ordibálni.. Na mind1.. Szerencsére megjött a busz.

*KENTIN (szemszöge)

Igazából nem vagyok beteg, csak lesz egy meglepetésem Linának. Annyira szeretem! És végre nem kell titkolóznom, mert ő is ugyan ezt érzi. Remélem nem fog megharagudni, ha megtudja, hogy nem is vagyok beteg.. hm.. holnap kiderül.

*VISSZA LINÁHOZ

A suli nagyon unalmasan telt így Kentin nélkül.. Szerencsére Rosa és Iris szórakoztattak. Olyan kedvesek(<3).  Délután, ahogyan megbeszéltük Rosával elmentünk megvenni a Halloweeni ruhánkat. Nagyon viccesen telt. Főleg azért mert kiderült, hogy még Alexynek és Arminnak sincs meg még a halloweeni öltözéke ezért ők is velünk jöttek.. Meg kell mondani elég viccesek voltak. Alexy vagy 20ruhát felpróbált és mi csak szakadtunk rajta. Amúgy eddig még nem is nagyon beszéltem velük, de mivel most rájöttem, hogy nagyon (de tényleg NAGYON) jó fejek. :D

Mire hazaértem hulla fáradt voltam.. Alexy és Armin nagyon jófej volt. Sokat nevettünk, láttam, hogy Rosa is annyira kedveli őket mint én. 

_____________________________

Péntek délután van. Hamarosan indulok a Halloweeni buliba.. egyedül. Kentin még mindig beteg. Éppen, hogy felvettem a rucimat máris kopogtak az ajtón.. Gondoltam lehet, hogy Rosaly vagy Iris jött elém, de nem.. Ott állt.. a viláág legcukibb embere az ajtóm előtt, tökéletes  halloweeni szerelésben.. 
-KENTIN! -sikítottam.- De beteg vagy, nem?
-Nem, csak neked akartam meglepetést!

-Jajj isteneem, annyira szeretlek. -mondtam és megcsókoltam.
-Meglepődtél? -kérdezte, de én válaszul csak megint megcsókoltam. 

-Szeretleek. -mondtam megint.
-Énis téged. Gyönyörű vagy kis boszim.
Kentinnel 7órakor indultunk el az iskola felé. Elég sokat voltak a suli előtt.. Bele se mertem gondolni, hogy mennyien lehetnek akkor a suliba? Fuhh tuti nagyon sokan. Mihelyt beértünk Rosaly és Iris támadott le. Szokásosan csacsogtunk a buliról, a jelmezekről és a helyes pasikról. Kentin persze unta az egészet.:) 8óra körül mindenkit lefényképezett az iskola fényképésze. Én persze megkértem, hogy feltétlenül küldjön át minden képet emailban. (olyan cuksii rajtuk Kentiiin<3) 9óra körül aztán megérkezett Castiel is.. És.. Egyedül?! Furcsa, azt hittem hozza a kis barátnőjét is.. Na mindegy. Castiel mentes életet akarok! Kentin elment üdítőt hozni és addig én Rosalyval beszélgettem. Egyszer csak Castiel jött oda hozzánk.. Hmm.. Ez mintha már megtörtént volna.. Basszus.. Az Újoncbálon is ez volt.. Kentin gyere vissza, könyörgök csak gyere vissza! Castiel odajött hozzám.. (elég közel volt, jujjci) aztán megszólal:
-Gyere ki az udvarra. -mondta.
-Nem!

-Gyere! -mondta újra, aztán megragadta a csuklóm és elhúzott Rosaly melől..
-Azonnal engedj el! -sikítottam, de befogta a szám. A szemét!

Amikor kiértünk az udvarra egyből elengedte a kezem.. Persze arra nem gondolt, hogy én annyira utálom, hogy el fogok futni. Elkezdtem futni, vissza a suli felé de amikor észrevette utánnam futott.. Sajnos gyorsabb volt és újra megfogta a csuklóm. Csak most sokkal szorosabban.. 

-Maradj itt, kérlek! -ez könyörög?- Beszélnünk kell!
-Jó.. mondd!

-Szakítottam Deborahval.
-És? Mit csináljak? Gratuláljak?! -kérdeztem nevetve.

-Nem! Gyere össze velem. -mondta.
-Kentinnel járok.. meg amúgy is. UTÁLLAK!

-Nem utálsz. Tudom, hogy szeretsz! És énis téged!
-Most már szeretsz? Múltkor még a kis ágylogyó Deborah-t szeretted! Miaz? Rontott az ágyban? -kérdeztem megint nevetve.

-Miről beszélsz? -kérdezte, és úgy tűnt nem érti miről beszélek.
-Emlékszel arra az órára amikor kirohantam? Miattad volt! Hallottam amit Lys-nek mondasz Deborah-ról.. Hogy milyen az ágyban meg ilyenek..

-Te hallgatóztál?
-Engedj el! Utállak. -mondtam mert már a sírás kerülgetett.

-Nem! Hallgatóztál? -kérdezte újra.
És nekem csak ennyi kellett. Amikor megint megkérdezte előtörtek az emlékek.. Deborah-val a csók.. Deborah-ról a beszélgetések.. Amikor ezek eszembe jutottak elkezdtem sírni. De nagyon! Castiel pedig megrémült és próbált megnyugtatni.
-N..ne haragudj! Nem tudtam hogy sírni fogsz.. Basszus.. akkora egy barom vagyok!
-Nem haragszom -szipogtam.

-Ezért is bocsi -mondta.
-Mi?Miért? -kérdeztem, de aztán rájöttem.

MEGCSÓKOLT!